Kézdivásárhely Sepsiszentgyörgytől 32 km-re északkeletre a Feketeügylapályán a Torja-patak mellett fekvő Kovászna megyei város. Sokan a Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városaként emlegetik. Napjainkban közigazgatási egységet képez Kézdisárfalva és Kézdiszászfalu településekkel. Kézdivásárhely a Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városa, az egykori Kézdiszék központja. Hangulatos kisváros a Feketeügy folyó völgyében. Magyar város, mely őrzi székelységét, 20 ezer lakosának 91%-a magyar. A város területén római katonai tábor volt, amely az Ojtozi-szorost vigyázta. A Kézdi előtag utal az itteni székelyek XI. századi lakóhelyére, a mai Százkézdre.
Zsigmond király 1427-ben vásáros hellyé nyilvánította, ekkor még Torjavására néven. A középkorban jelentős céhes ipara volt. Az 1848-49-es szabadságharcban a háromszéki védelem központja volt, itt öntötte Gábor Áron híres ágyúit. Az ágyúöntő szobra 1971 óta a főtéren áll. Különlegessége, hogy a főteret, az egykori piacteret övező házak kapui mind egy-egy utcának a végei. 73 ilyen udvartér utca található ma is. Az egykori városháza épületében kapott helyet az Incze László Céhtörténeti Múzeum, itt tekinthető meg az egyetlen megmaradt Gábor Áron készítette ágyú másolata.
Az eredetit 2010-ben hozták vissza Sepsiszentgyörgyre, Székelyföldre. Református temploma 1783-ban épült a középkori templom helyére. Az 1834. évi nagy tűzvészben leégett, újjáépítése 1838-ra fejeződött be. A város trapéz alakú főterét – az egykori piacteret – XVIII. és XIX. századi épületek övezik, a mai városháza épülete 1907-ben takarékpénztárnak épült. A székely határőrség tisztiiskolája, a katonanevelde 1817 és 1823 között épült késő klasszicista stílusban. Kézdivásárhely 1849-ben egyesült Kantával, 1949-ben Kézdioroszfalut csatolták hozzá. Ma Nyujtód, Kézdisárfalva és Kézdiszászfalu is hozzá tartozik. Kézdivásárhelyt nevezik a céhek, a vargák és az udvarterek városának is, Orbán Balázs pedig Háromszék Párizsának hívta a kisvárost.
Kézdivásárhely, az udvarterek városa
Városunk eseményekben gazdag története számos tanulsággal szolgálhat, különösen a most felnövő nemzedékek számára. Behatóbb megismerését tanulmánykötet hívatott szolgálni, alább csak egy rövid ismertetőt nyújtunk különféle megnevezései tükrében – annak apropóján, hogy 2007-ben éppen 600 éve annak, hogy először fordul elő az írott forrásokban, s 580 éve annak, hogy biztosan városnak tekinthető. A kiindulópont mindig a név. Kézdivásárhely városi rangját, az ezzel járó kiváltságait, többek közt vásártartási jogát is Luxemburgi Zsigmond királytól nyerte.
Az erről tanuskodó okmány 1427-bő való, és városunkat Torja vására néven melíti. Ha csak ennyit említünk, már jeleztük, hogy a terület, ahol vásárokat kezdtek tartani eredetileg Torja községhez, tehát egy korábbi településhez tartozott. A vásárokat azért tartották itt, mert az a felsőháromszéki-medence központjában, öt irányból jövő utak találkozásánál, vásárok tartására alkalmas hely volt. A város mai neve János Zsigmond erdélyi fejedelemnek a székely felkelés után, 1562-ben kelt levelében fordul elő hivatalosan. Egyes oklevelekben már korábban is használták, hiszen 1407-től a város első írásos említésétől már tulajdonképpen a szék gazdasági-közigazgatási központja.
A szék megjelölés arra utal, hogy a Székelyföldnek saját közigazgatási-területi beosztása volt, amelyet a magyar állam keretei között, de később, az osztrák uralom idején is sikerült megőriznie, egészen 1876-ig, amikor Kézdiszék – Sepsi- és Orbaiszékkel együtt Háromszék vármegye keretei közé szerveződik. A város nevéből a Kézdi szót, mivel név, nem fordíthatták román nyelvre, és nem vették át. De megkülönböztetésként más vásár nevű városoktól (pl. Targu Neamt, Targu Ocna stb.), a Secuiesc megjelölést választották, ami jelzi, hogy itt székely-magyar lakosság él, és jelenleg is a város lakosságának több mint 90 %-át alkotja.
A céhes város
Nézzük, mennyire indokolt a közkedvelt és leggyakrabban használt céhes város kifejezés. Megállapíthajuk, hogy főleg az utóbbi időben, és többnyire a sajtóban találkozunk a céhes jelzővel. Holott, mint tudjuk, már több mint egy évszázada nincsenek céhek. A középkorban és az újkor kezdetén viszont soha semmilyen okmányban nem nevezték céhesnek városunkat. Mégsem tekinthetjük véletlennek, hogy e jelző az utóbbi időben a városnévhez csatolódott. Indokoltnak tekinthetjük, hogy ha arra gondolunk, hogy itt a mesteremberek már a 16. század második felétől céhszervezteket kezdtek létrehozni. Évszázadokon át ezek határozták meg az itteni kézműves lakosság munka- és életrendjét. Kézdivásárhely a középkorban a Székelyföld egyik legjelentősebb kézműves központja volt, ahol számos céhszervezet alakult. Tehát céhes iparral rendelkező városként tartjuk számon, de nem volt “céhes város”. Kézdivásárhelyen, más középkori városokhoz hasonlóan, a céhek szabályozták a termelés és a javak értékesítésének rendjét.
A kézműveseknek olyan szervezetei voltak ezek, amelyeknek meghatározó szerepe nem csak a gazdasági életben érvényesült, hanem az élet minden más területén is. A céhszervezetek életre hívásához mindig szükség volt a kiváltságlevélre, amelyet korábban a magyar királyok, később az erdélyi fejedelmek, az osztrák uralom idején pedig az erdélyi korm,ányzóság bocsátott ki. A viszonylag későn iparosodó Székelyföldön ezeket a céh-privilégiumokat többnyire az Erdélyi fejedelemség idején adták ki azok a fejedelmek, akik a városokfelemelkedésének ügyét, a kézművesség és a kereskedelemfelvirágoztatását, a városi polgárság megerősődését kívántákelőmozdítani.
A kézdivásárhelyiek céhes vagy más, gazdasági előnyöket biztosító kiváltságleveleket a 16. század második felében a Báthoriaktól, a 17. század eslő felében pedig Bethlen Gábortól és a két Rákoczitól nyertek. A 19. század második felében, az 1848-49-es polgári forradalom után a nagyvárosokban kifejlődött a gyáripar, amely fokozatosan háttérbe szorította a kézműves termelést. A középkorból fennmaradt céhszabályok, a maguk szigorú előírásaival már akadályozták a szabad iparfejlődést, ezért 1872-ben Magyarország gész területén, tehát nálunk is felszámolták a céheket. Helyettük ipartársulatok alakultak. Kézdivásárhelyen, ahol jelentős gyáripar nem jött létre ebben az időszakban, ezek az ipartársulatok ápolták és tartották fenn a 20. század közepéig a régi céhes hagyományok és szokások egy részét. A céhes város szóhasználatot is ez indokolja.
Az udvarterek városa
Ha a céhes- illetve a vargaváros megjelölés csak részben tekinthető indokoltnak, az udvarteres városnév tökéletesen megfelel, mert olyan település-szerkezetet jelöl, amely jellegzetes, a maga nemében egyedülálló, más helységre nem vonatkoztatható. A mi udvartereinkhez hasonló udvarokat, utcácskákat ugyan máshol is lehet látni (például Székelyudvarhelyen ilyenek volta a Mihály udvar és a Szűcs udvar, de nyugat-európai városokban is vannak a középkorban sűrűn egymás mellé épült házakból alakult, a mienkre emlékeztető keskeny kis utcák), de egész városközpont sehol sem alakult ki úgy, mint Kézdivásárhelyen. A hozzánk látogató turistát minden bizonnyal az érdekli, hogy mi is tulajdonképpen az udvartér, és hogyan jött létre a főtér körül az ilyen udvartér hálózat. Ezt a sajátos településformát a hajdani vásáros hely határozta meg. A piac körül megtelepedő mesterek házaihoz egy-egy keskeny telek tartozott, akárcsak falun az udvar és a kert. Erre a telekre később házat építettek a gyermekek, amikor maguk is családot alapítottak. Mivel a város belterülete kicsi volt, a telkek is feloszlottak a leszármazottak között, a házakat úgy építették a piacra néző ház mögé, hogy nem hagytak köztük helyet külön udvarnak. A telkek fokozatosan beépültek, s így a piactérről kiindulva, minden irányban házsorok alakultak ki. Udvarra azonban szükség volt, ezért a házsorok közt fennmaradt hosszú, keskeny telket közös udvarként használták azok a családok, akiknek ott házuk volt. Mivel a telek az ő tulajdonukat képezte, ugyanazon családhoz tartozókét, a családok szerint nevezték az udvarokat is Balogok, Jancsók, csiszárok stb. udvarának, illetve – mivel nagyobb egy közönséges udvarnál – udvartérnek.
Ide kattintva lesznek megtekinthetőek az általunk ajánlott Kézdivásárhely és környéki szálláshelyek:
HOTELEK-PANZIÓK
Kézdivásárhelyen 2 szálláshely foglalható, további 25 szállás található Kézdivásárhely közelében, a teljes régióban pedig összesen 381 szállást lehet ingyenesen lefoglalni. A környéken 130 vendégház, 113 panzió, 62 kulcsosház, 44 hotel, 14 apartman, 9 villa, 3 motel, 2 kemping, 2 nyaraló és 2 hosztel biztosít elszállásolást, 155 közülük előleg nélkül foglalható, 226 szálláshelyen van étkezési lehetőség (reggeli, ebéd, vacsora, félpanzió, teljes ellátás vagy all inclusive), 45 szálláshely rendelkezik medencével.
Nyaralj TE is 2016-ban Erdélyben velünk:
Kalandtúra 6-tól 66 éves korig: VÁRAK – HEGYEK – SZURDOKOK
Székelyföldi nyaralás: CSILLAGTÚRA SZÉKELYFÖLDÖN
Nyaralás Torockón: TOROCKÓI CSILLAGTÚRA
KRÓKUSZOK NYOMÁBAN (SÁFRÁNYTÚRA)
HÉTVÉGI KIRÁNDULÁS MÁJUS VÉGÉN, A NÁRCISZOK VÖLGYÉBE ERDÉLYBEN
Hasznos információ, ha Erdélybe utazol: INFORMÁCIÓ
Ismerd meg Erdély nevezetességeit: TÉRKÉP
Látogass el te is velünk Székelyderzsre, ahol az Unesco örökség részeként az erődtemplom áll: ERŐDTEMPLOM
Forrás:Wikipédia,erdelyiutazas,szekelyfoldinfo,eloerdely, kezdi.ro, erdélyi túrák
