Szászváros

admin · 2016. 07. 23.

Kattints ide és nézd meg a 2016-os nyári programjainkat:
2016-os Erdélyi Nyaralások

Szászváros (románul Orăștie [o̞rəʃ'tie̞], németül Broos, szászul Bros, latinulSaxopolis) megyei jogú város Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése

A Kenyérmező nyugati peremén, az E68-as főút mentén, a Marostól öt km-re délre, Dévától 24 km-re keletre, Gyulafehérvártól 50 km-re délnyugatra fekszik. Vasútállomása a városon kívül, a központtól három km-re északkeletre található.

Helyén már a szászok beköltözése előtt is település létezett. Korábbi lakossága helyére a 12. század második felében szászok települtek. 1224-ben azAndreanum mint a Királyföld nyugati végpontját nevezte meg (a keleti Barótvolt). 1239 körül ferencesek telepedtek le a városban és feltehetőleg ők alapították első iskoláját is, amely 1332-ben már működött. 1309-ben dékanátus vagy káptalan székhelye volt. A körülötte létrejött Szászvárosszéketelőször 1334-ben említették. A városban ekkor 344 füstöt írtak össze, tehát kb. 1376 lakosa volt. 1376-ban 25 mesterséget űztek a városban a 19 céhbetömörült mesteremberek.

Facebook: Erdélyi Túrák

1479-ben a Maros völgyén benyomuló török csapatok elpusztították a várost. A lakosságon belül valószínűleg ugyan továbbra is többségben maradtak a szászok, de új elemként megjelentek az ekkor beköltözött magyar és román polgárok. 1486-tól magyarok és románok is helyet foglaltak a városi tanácsban. 1491-ben királyi rendelet írta elő, hogy a várost paritásos alapon vezessék szászok és magyarok. A királybírót már 1464 óta maga a város választhatta. Ezután az évente cserélődő királybírói és székbírói tisztség egyikét mindig a magyarok, a másikát a szászok jelöltje töltötte be. A céhek élén is felváltva álltak magyar és szász céhmesterek. 1504-ben a havasalföldiszármazású Istvánt, Oláh Miklós apját választották a város bírájává, az 1520-as években pedig testvérét, Mátét királybíróvá.

Kattints a You Tube csatornánkra! Sok szép filmet találsz ott: YOUTUBE

1509-ben Temesvárról, Lippáról, Borosjenőről és a Bánátból a török ellen menekülő magyarok költöztek a városba. 1532-ben 161 portáját írták össze. A város reformációjának pontos dátumát nem ismerjük, de valószínű, hogy a többi szász székhez hasonlóan korán végbement. Az első biztos adat arra nézve, hogy Szászváros elfogadta a megtisztított hitet, a 16. század közepe tájáról származik: Károlyi Boldi Sebestyén, a lutheri irányhoz közel álló prédikátor, agyulafehérvári iskola egykori rektora 1558-ban kezdte el szolgálatát a városban. A kálvini reformációt követően egykori plébániatemplomának papja a református irányt követte, de külön lelkészt tartottak a lutheránus vallás mellett maradt szászok is. 1581-ben már biztosan létezett unitárius egyháza, igaz, valószínűleg csak a következő század első feléig. És mivel a Hunyad megyei kálvinizmus szellemi központjává lett, jórészt innen irányították a románság reformációját is. 1582-ben itt nyomtatta ki Tordasi Mihály püspök felügyelete alatt Șerban Coresi és Marian diák a Szászvárosi Ószövetséget,

Mózes első két könyvének román fordítását. 1572-ben Báthori István a szászok követelésére újra elrendelte, hogy a városi tanácsba a magyarok és a szászok egyenlő számú képviselőt válasszanak. 1585. május 11-én a városban halt meg Geszti Ferenc erdélyi főkapitány és a Szászvárosi Ószövetség mecénása; állítólag Giorgio Biandrata mérgeztette meg. 1602–1603 telén négyszáz, Elias Tech parancsnoksága alatt álló császári zsoldost szállásoltak be a városba. Áprilisban Bethlen Gábor Lugos felől közeledő, Székely Mózes-párti serege és a török és tatár segédcsapatok elől a zsoldosok a vártemplomban kerestek volna menedéket, de a Bányai (Deák) Mihálykirálybíró vezette polgárság nemcsak a kapukat zárta be előttük, de utánuk vezette a megérkező támadókat, akik a Gergya-erdőben tizenegy fő kivételével valamennyiüket lemészárolták. Basta augusztus 7-én megtorlásul felakasztatta a királybírót és a városi tanács két tagját. 1628-ban a Szász Universitas ismét kötelezte a várost a paritásos vezetés fenntartására, amely ezután 1848-ig fennmaradt.

Ismerd meg Erdély nevezetességeit: TÉRKÉP

1661-ben Ali basa serege fölégette. 1663-ban I. Apafi Mihály emelte kollégiumi rangra iskoláját, amelyet korábban Báthory Gábor, majd I. Rákóczi György is jelentős adományokkal támogatott. Beiratkozási anyakönyvei 1669-től maradtak ránk.

Kövesd a fotóinkat a Panoramion is: PANORAMIO

Az iskola gyulafehérvári,marosvásárhelyi, nagyenyedi, fogarasi és székelyudvarhelyi társával együtt az erdélyi református egyház legtekintélyesebb szellemi műhelyeinek sorába tartozott. Tanulói jórészt Hunyad vármegyéből kerültek ki, ahol évszázadokig nem létezett középfokú oktatási intézmény. Hagyományosan nagyszámú román diák látogatta: az 1866/67-es tanévben például a 217 magyar mellett 124 román nemzetiségű tanulót mutattak ki, 1877 és 1894 között a románok aránya 26% és 43% között, míg a németeké 4% és 9% között mozgott. Kuun Kocsárd egyházmegyei főgondnok 1868-ban négyezer, 1877-ben ötvenezer forint értékű úrbéri kötvényt tett letétbe, melynek kamatait részben a szórványban élő, a magyar nyelvet rosszul vagy egyáltalán nem beszélő Hunyad megyei református gyermekek taníttatására rendelte fordítani. Az iskolát még 1877-ben róla nevezték el Kún-kollégiumnak.

Foglald le te is a szállásodat az ajánlásunkkal Erdélyben:
CSALÁDI PANZIÓK-KULCSOSHÁZAK

Látnivalók:

A szászvárosi várat tulajdonképpen a református és az evangélikus templom alkotja, amelyeket egy három bástyával és három saroktoronnyal erősített közös védőfal vesz körül. A református templom egy 12–13. századi korábbi helyén a 15. században (mai tornya egy földrengés után 1840–43-ban), a mellette álló evangélikus templom 1820 és 1823 között (tornya 1839–1842-ben) épült. Utóbbi elkészültére a két felekezet közötti viták miatt került sor, addig ugyanis magyar reformátusok és szász evangélikusok közösen használták a mai református templomot. A református templomban állították fel Kuun Kocsárd és Kuun Géza eredetileg a kollégium új épülete előtt állt mellszobrát. A védőfalakat a 14. század első felében emelték. A két templomtól keletre az 1990-es években 11. századi kör alaprajzú kápolna alapfalait tárták fel. A vár kapuját egyelőre csupán istentiszteletek alkalmával nyitják ki.

A közelben álló néprajzi múzeum a környék román népművészetét mutatja be.
Ferences templom és kolostor. A városban élő ferencesekről az első adat 1260-ból való, 1344-ben pedig beginaháza is volt. 1302-ben az erdélyi custodia székhelye.[17] A mai templom elődjét a 14. században építették. A reformáció után főként az unitáriusok használták, majd 1661 és 1730 között romosan állt. 1725-ben települtek vissza a szerzetesek és 1730-ban szervezték újjá a római katolikus egyházközséget. Ez idő tájt építették újjá kolostorukat és a templomot. Utóbbit1880-ban bővítették. A kolostorban 1999-ben kezdte meg működését a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent Erzsébet Gyermekotthona.[18]
A református kollégium 1847-ben épült „régi” épületében a városi kórház, az 1901-ben épült „új” épületben az Aurel Vlaicu Nemzeti Kollégium működik. Szintén műemlék az 1900-ból való volt leánypolgári, ma Nikolaus Olahus Iskolacsoport.
Az Istenanya elszenderülése ortodox templom a belváros szélén, a Szászsebes felé vezető országút jobb oldalán áll. Stílusa jellemző a környék ortodox templomaira. Maga a templom vagy 1701–1705 körül (amint a szentély falába épített feliratos kövön olvasható) vagy 1780-ban, faerkélyes tornya 1873-ban épült.
Az 1878 körül épült volt neológ zsinagóga a vár keleti oldalánál található.